A motiváció szerepe a sportban a visszajelzés, utasítás tükrében
Egy tornász kisfiú került hozzám a napokban, akinek az új gyakorlatok tanulásakor erős szorongásai vannak.
Nevelő edzője gyakran hangoztatta anno „ha nem figyelsz jobban, ki fogod törni a nyakad!” Ahogy mesélte a benne mélyen munkálkodó edzői instrukciókat, eszembe jutott egy régi mondás az én gyerekkoromból. „Ha nem tanulsz rendesen, utcaseprő leszel!”
Mindannyian hallottunk már hasonló fenyegető fókuszú, rendre utasítást. Mi a baj vele? Az érzés a baj, amit kelt. A félelem a következményektől, a szorongás a „mi lesz, ha megint nem sikerül” -től. Ez a fajta visszajelzés minden jó szándék ellenére, nem kedvez sem a teljesítménynek, sem a motivációnak. Fenyegetésként éli meg a gyerek. Igen, tudom. Vannak, akik ezzel a nevelési módszerrel nőttek bele a sportba és lettek bajnokok. És vannak olyanok is, akik emiatt távolodtak el a sporttól, pedig lehetettek volna bajnokok!
Könnyen mondunk meggondolatlanul hasonló megjegyzéseket, mert ezen nőttünk fel, ez van a zsebünkben. Azonban, ha valóban törődni szeretnél tanítványoddal, és fontos számodra az is amit érez, érdemes ezeket a megnyilvánulásokat kerülni, vagy ÁTKERETEZNI. Ugyanez az üzenet, pozitív változatban, konkrét instrukciókkal, a sportoló által is elképzelhető pozitív kimenetellel igazi támogató tanács lehet: „Ha figyelsz a lábadra, -ha magasabbra ugrasz, -ha erőteljesebb a kezed, menni fog, -meg tudod csinálni, -precízebb leszel, stb.!
Míg az előző üzenet visszatart, elkerülésre késztet, szorongást okoz, lélekromboló hatású, addig az átkeretezett változat motivál, biztat, támogat, kihívást ébreszt, lelkesít. Növeli az önbizalmat, a képes vagyok tudatot. A lehetséges jó megoldásra irányítja a figyelmet, ezáltal növeli a teljesítményt. Ez a külső motiváló hozzáállás erősen hat a belső motivációra, amit a sportoló ilyen támogató közegben hosszú távon fenn tud tartani.
