Gyakran előfordul, hogy kihoz a sodrunkból a gyerek viselkedése és hiába szólunk, utasítjuk rendre, mégsem változtat, sőt annál inkább folytatja, a kamasz gyerek pedig egyszerűen faképnél hagy minket, legrosszabb esetben vissza is szól. Ilyenkor nem értjük, mit nem ért, még dühösebbek leszünk és még nagyobb nyomatékkal mondjuk mit is szeretnénk. „Hagyj már békén kérlek”, „Befognád végre a szád?”, „Nem hiszem el, hogy képtelen vagy nyugton maradni”, „Muszáj így ordíttatnod a tévét?”, „Mit kell ennyit tökölni?”, „Mozdulj már meg!” Minden jó szándékunk ellenére ezek a mondatok sértik a gyerek önérzetét. Vádló, fenyegető üzenetük van, bántanak, támadnak. Rossznak, hibásnak, elviselhetetlennek minősítenek, ellenállást váltanak ki, védekezésre kényszerítik a gyereket. Nem érjük el a célunkat vele, ha mégis az csak a megfélemlítés miatt lesz. Ha igazán eredményt szeretnénk elérni, nemcsak a feszültséget levezetni, érdemes az én üzenettel próbálkozni.
Az én üzenet egy olyan módszer, aminek segítségével elmondhatom a másiknak, hogy mi a bajom, mégsem bántom meg, nem kockáztatom a kapcsolatom. Nyílt, vállalható, őszinte megnyilvánulást tesz lehetővé számomra. Félreértés ne essék, ez nem bájcsevegés! Nem tünci-münci anyuci leszek amikor így beszélek. Az én üzenet alkalmas arra, hogy jól megmondjam a magamét, kulturáltan, udvariasan. Lényege, hogy magamról beszélek. Azt mondom el a másiknak, engem hogyan érint az ő viselkedése. Nem korholom le, nem ítélkezek, hanem elmondom, hogy nekem mi a bajom, velem mi van. Azaz egyesszám első személyben beszélek, az érzéseimet, igényeimet fogalmazom meg. Például így: „Elfáradtam, szeretném végig gondolni a dolgomat, szükségem van egy kis nyugalomra.”, ”Nem hallom mit mond a testvéred, pedig annyira szeretném tudni mi történt vele a suliban”.
Ebből pontosan tudja mit szeretnék, mi a bajom a helyzettel és mit tud tenni a megoldás érdekében, utasítás, kioktatás, szidás, kritizálás nélkül. Az agresszív, erőszakos, hatalmi megnyilvánulások helyett, érdemesebb önérvényesítésre én-üzenetet használni, mert ez utóbbi együttműködést kezdeményez, érzékenyít, konszenzust keres. Az én üzenettel úgy beszélek a saját érzéseimről, igényeimről, hogy értük teljes mértékben vállalom a felelősséget. Azaz nem hibáztatom a másikat és nem éreztetem vele, hogy miatta érzem magam rosszul. Az én üzenet egy őszinte, hiteles megnyilatkoztatás. Az ilyen fajta kommunikáció segíti a megértést, az együttműködést, építi a kapcsolatot. És nem utolsó sorban fejleszti a gyermek érzelmi intelligenciáját. Használjátok bátran!
Ha szeretnéd elsajátítani ezt a technikát jelentkezz gyakorlatorientált online képzésünkre. Várjuk érdeklődésed!